Az élet egy erdő. Nem petricsésze, nem leves, nem müzli, nem alma, Erdő.
Volt egy ösvényem. Egy örökkévalóságig jártam rajta. Gyűjtögettem, halásztam, lefeküdtem, felkeltem. Nem voltam ébren, csak éber. Igen, egészen úgy hangzik, mint egy létösszegző novella... Leszámítva, hogy az enyém még nem ért véget. Elkezdődött. A fák másként hajladoznak, a fények nem kergetőznek, a vadak elmennek mellettem, elkerülnek. Más lett a világ. Más voltam. Más lettem. Ezen már semmi nem változtat, az sem, ha letarolják az egészet. Ez itt és most kimondatik: Megszülettem. Eltévedtem.

 

 

De élvezem.