Magvasan, Tőlem

Ha mindenkinek hiszel, elveszted az embert, akit Magadnak gondolsz.

Címkefelhő

ingyen webstatisztika

This is the sonic youth

Zajok

Megjöttem.
A kapu rozsdás rácsai közt pókháló feszül a térbe. 
Szénfeketén nyúlik el árnyékom 
mögöttem.
Mereven fáj a belépés. 
Ismerős arcod bukkan fel a poros udvar tövében. 
Emlékedbe fullad
rögös légzésem.
Rég láttál, mondod. 
Szerintem még sosem találkoztunk azelőtt. 
Valahol elbicsaklott a 
hangod.
Állítólag jó helyen vagyok. 
Sajnálattal veregeted vállam, idegen kezeddel. 
Ebben a kemény télben 
minden érzésem elfagyott.
Itt fogok meghalni. 
Így, ahogy reggel ideérkeztem, fesletten, némán. 
Talán ezért jöttem, 
nem kellett unszolni.

There's a hole inside me

Magadra végy

 

Létezésem grimasz
Fekete humor vagyok
Mely Isten mennyei ajkai közül
Szorítkozik bele a világba
S ha hallgató fülekbe jutok
Nem marad szem zárva
Mert tudattáró tervként
Pattintom fel mindet.
Létezésem kegyetlen kacaj
Hogy mikor az utolsókat verem
Ne a bánat vagy félelem ostorozzon
Hanem a gúnyos nevetés, mely velem
Általam üzen minden földinek:
A halál a kezdet,
Egy végtelen komédia,
Akár az élet.

 

Dobogó

Egy perc csak az élet
A bölcsek mind ezt mondják
Egy veszett ember tévelyeg
A lehetetlen Semmiben
S nem érti értelmét
Hely nincsen, hol megpihen.
Otthonra vágyunk,
Nem csak ő, mind
Ám ő az az egy, 
Ki ha ablakán kitekint
Nem ismerőset lát.
Elfáradt. Maradna
S mégis menne
Minduntalan abba a sötét
Kótyagos Semmibe.
Rossz vérrel teremtették.
Istene maga a gyász
Felpuhult ínye
Minden szóra vigyáz.
Nem gyötrődés ez
S nem is lángoló jajveszékelés
Csak kereszt, mit mind cipel
Kit hajt még a Józan Ész.

Ekkora és ilyesfajta ambivalenciákat már ki tudja mióta nem éreztem. Csoda, ami itt történik, kérem.

Szab, ad, sármos

Kényszerítő képző

Kibelezem magam.
Apró mozdulatokkal vájom a húst
Lassan feljebb csúszik a késem
A szívem sem koszorús
Csak rángatózva pumpál
Mint egy haldokló állat
Kialszik a fényem
Egy alvajáró vagyok
Aki soha sincs ébren
Mert amint a szemem kinyílna
Dühöngő hang szólal sikítva
Ez nem Én vagyok.
Hanem Te.

 

 

...és Alaszkában valahol felsír egy favágó.

Nagy szélhápos vagyok. (igen, hápos.) Itt ülök délután kettőkor egyetlen köntösben és épp arról akarok írni, hogy hazudok. A felhördülés hiábavaló, ez tény. És még tudok is róla. Ja, persze, hogy szándékos.
Hazudok magamnak. Neked is. Csak kevés embernek nem, de tán még azoknak is. Például akkor, mikor azt mondom: Jóreggelt! És nyilván nem abban hazudok, hogy ezt kívánom, inkább azzal a Bambisan szelíd mosollyal, amit mindenki kételkedve fogad eleinte, aztán beleszeretnek. Hazudok, mikor azt akarom, szeress belém. Pontosabban a későbbiekben, mikor már nincs visszaút, hazudok arról, hogy erre vágytam. Mert minden kihaénnemség és karakánság és nagypofa és tudatosság ellenére be kell vallanom töredelmesen: beszari vagyok. Legalábbis egy idő után. Főleg akkor, ha örökké, komolyan és szüntelenül. De tudod miért, nem? Mert baromság.
Akkor hazudok még oltáribbat, mikor letagadom, hogy a macskám az egyetlen lény, akivel tényleg mindent megbeszélek. Jó hallgatóság, néha túlságosan is. De nézd, most megint reflexből jött, igazából nem beszélek én hozzá annyit, csak minden héten egyszer-kétszer. (túlon-túl intelligens)

Hazudok, mikor azt írom, ezzel vége a bejegyzésnek, mert 1: jön még egy vers, 2: szívesen sorolnám tovább, ha nem szeretném elhitetni, hogy őszinte vagyok.

 

Haldokló

És lent a mélyben összeérünk
Szeretkezünk, elvetődünk
Aztán összenyom a világ súlya
S leszünk Semmi, együtt, újra.

18+

Manapság mindent annyira szabad.
De vajon mit kapok én azért ha a nyelvem elszalad
és szabadnak kiáltja ki magát
és nyíltan, de komolyan elmondja minden búját-baját
Például azt, hogy sok a paraszt
nem köszön, nem válaszol, mindent elhalaszt
belém vagy beléd köt,
bekapat, megszopat, leköpköd
és ettől ő a menő, a baró és nem a barom
mindenki pusmogja"hogy én hogy pofánbaszom!"
de marad minden a régi
szedi a lábát a gyerek, a néni
nehogy bajuk essen, hát félnek
az ilyennek a szülei minek kefélnek?!
Lettek volna buzik
az most úgyis divat
legyen leszbi lányod, legyen buzi fiad
aztán csinálják együtt, szivárvány szinekben
nyilvánosság nélkül úgysincs poén ebben...
a négyfal közt csak homo, nem elég szexuális
hadd lássa minden hetero, minden NORMÁLIS
hogy neked fiam fasz kell, neked lányom pina
Fogom a fejemet, most kéne egy pia
én olyan szívesen leinnám a mocskom
mert képtelen vagyok és nem is akarok
dicsérni egy ilyen undorító,
szarban tapicskoló mocskos világot
ahol a szocialista "értékek"
liberális agyvelővel nyernek mégfaszább értelmet
és kössz
de nem akarok felmenni a viszony.hu-ra,
és jobb, ha minden nőt elfed a ruha
és egyébként csesszem meg én is
bennem is itt buzog ez a megmondófétis
hát most kiírtam magamból, visszajött a nyelvem
nem a seggnyalásból, azt nem tud a szentem
ha meg amúgy tetszett
nyomj szemmel egy retry-t
Már én is érzem végre
Mi a slam poetry

Missing

Teremtő

Istenek akarunk lenni.
Keverni, kotyvasztani
Ezt a megfoghatatlan,
Szent-szennyes főzetet
És úgy tálalni, hogy senki,
Még a legokosabb se lássa
Miként főtt össze minden,
Miben hittünk, egyetlen
Masszává.
Mindenünk van, mégsincs
Semmink.

 


"Az élet egy ribanc, és veled nem kúr"

Etető

az őszi verőfényben
csak önző kérdés,
mi marja torkomat:
hova tűnik
a sok elvetélt
tegnap még némán haldokló
gondolat?
bennünk élnek,
mint az emberbe szigetelt
keserű, mégis mézédes
érzések
és ha szót kapnak,
táptalajul szolgálnak az
Életnek.

 

 


a csészémbe pottyantott citrommal csak az a baj, hogy a lötty én vagyok.

Az életem kártyavár
Hideg ujjával valami
Mindig a legalsó
Lapokat huzigál-
Ja, összedőlhet
Felépül újra
Csak valahogy nem lesz a régi
Én vagyok a Dáma, aki végignézi.

Kellem

A fekete zsúfolt.
Mély.
Egy lyukacsos szűrő-edény
Amelyben
Összeragadt lelkek járják
Fonott élet-táncukat
Aztán lecsöppennek
Valamibe, ami tágas és
Fehér.
Ott szeretnék én is leheveredni.

Aswer if you can

Hogy lehetsz
a jelen és jövő bennem,
Ha a múlt ott van
minden lépésedben?

 

élni nagyon könnyű, csak nem mindegy kivel.