Betemet minket a föld
Takarója fátylat ölt
A múltra,
Jövőnk sem lesz
Újra
A sor végén állunk
Az új kezdetre várunk
Némán,
Hangok nélkül
A föld itt marad
Emlékül.

 

Kezedben az alma. Minél többet harapsz belőle, annál közelebb kerülsz a Magházhoz. Ha lassabban eszed, rohadásnak indul, egyre több féreggel találkozol, míg végül abbahagyod a rágást.
Ha nem szereted, eldobhatod, megszakítva ezzel az almaevés csoportos ceremóniáját. Onnantól nincs visszaút, nem veheted fel, mert meggondoltad magad.
Azokat pedig, akik nem kóstolhatnak bele igazán, nagyon sajnáljuk. Pedig mind tudjuk, hogy egyszer úgyis meg kell válnunk a gyümölcstől, és azt is mindenki érzi, hogy jobb nem megszerezni, mint elveszíteni.

Megyek, harapok egy nagyot...